2009. augusztus 12., szerda

Tokaji tánctábor

Múlt héten tánctáborban voltam, Tokajon, a Jam Táncműhely szervezésében. A sztepp vitt le oda, mármint hogy a társastánc és a boogie oktatás mellett volt sztepp is.

Számomra hatalmas élmény volt az a hét, nem volt napja, melyen unatkoztam volna,  az esti sörözések, bulik, beszélgetések kellemes befejezései voltak egy-egy napnak, melyeken volt evezés, bortúra, borkóstolás pincében, séták hajnalig, s nem utolsósorban tánc-tánc-tánc. Igaz, hogy én csak a szteppre álltam be, de sem a társastánc kezdő-középhaladó, sem a boogie középhaladó nem nekem való már. A tábor egy volt úttörőtábor területén volt, mely fénykorában jobb napokat látott, mint az azóta egyre csak romló, állagában a régi életképet idéző, de már egyáltalán nem fénylő valósága. Ha külön enni szerettünk volna a gyerekadag után, mert éhesek voltunk, megkaptuk ugyanazt a kaját az étterem/sörözőben, pesti árakhoz képest másfél-kétszeres szorzóval számolhatóak, de az adag nagyjából a fele a pesti adagoknak (=gyerekmenü!?).

Ettől függetlenül az egyetlen személyes negatívum egy ballépés volt - szó szerint. Szteppóra közben egy padló-összeillesztésben megakadt a jobb szteppvasam, majd - hogy levegyem a terhelést arról a lábamról - ösztönösen átléptem a balra, mely alámfordult, így teljes testsúllyal és a zuhanás lendületével megérkeztem az ily' módon kifordult lábamra. Pillanatokon belül almányi duzzanat, így a nyíregyházi kórházba vitt Márti és Csaba megröngeneztetni, akik ad-hoc jelleggel tekintették meg az órát, és pont volt náluk kocsi. Szerencsére az odaérkezéstől számított 15 percen belül végeztünk, ami jó, mert aznap volt egy futballmérkőzés Nyíregyházán, és az orvosok sok sebesültre számítottak.

Azóta a legjobb barátomat fáslinak hívják, és naponta találkozunk, úgymond egymásra fonódunk nagy szeretetünkben.


9:47 | TÁNCOS | Bazsix

bemutatkozás
ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!