Gondolatok egy elme körül

2009. május 4., hétfő

Steven és Virginie - SwingSpring

Két hete járt itt a Magyarországon másodjára Steven és Virginie, a lindy-hop ma talán két legnagyszerűbb tanára, akik egy hétvégi kurzus erejéig látogattak meg minket. A kurzust a Jam Táncműhely hozta tető alá, köszönet érte.

A kép a http://www.stevenandvirginie.com oldalról származik.

Az órák a Fáklya klubban voltak, a nagyteremben, illetve fent az emeleten, egy kisebb tükrös teremben. A pénteki órák (a későbbiekhez képes) csak-csak bemelegítő jelleggel, de ugyanakkor már teljes gőzzel indultak meg, a nap végén némi funky-s levezető órával tarkította az amúgy sem szürke oktatást Steven. Mása és Laci is tartottak órákat, s olyan tánc-különlegességeket lehetett tanulni, mint a Bubble Gum, a Black Bottom, vagy némi charleston.

Két csoportra volt bontva a társaság – önkéntes alapon – s nem győzöm hangsúlyozni, ez mennyire káros tanulási szempontból. A haladó órák szintje kissé erősebbre volt méretezve a középhaladónál, magyarán: sokszor nem szofisztikálta túl a lépéseket, figurákat, ugyanakkor - ha nem ment valami - ismételt, ismételt, egyre lassabban, hátha sikerül felfognunk – bár ez nem minden lépésre volt igaz.

A pénteki esti buli a Budapest Jazz Clubban volt, az alsó szinten – tökéletesen eltalált hely. Egy apró gond volt csak: a mellettünk lévő teremből az ajtónyitáskor (és ilyen volt jó sok) igen erős ellen-zene szólt. De ezen kívül semmi probléma nem volt, a hangulat mesteri, a táncosok ügyesek, jó volt nézni Stevent és Virginie-t, ahogy beálltak táncolni, sőt fel is kértek másokat, tehát nem csak egymással osztották meg az estét. Köszönöm Ákosnak, hogy nagyon kellemes, jól táncolható zenét szolgáltatott.

A szombati órák kilenckor kezdődtek, elég nagy bánatára a bulizós társaságnak, de aki legény (leány) éjjel… Ebédre nem volt időpont kijelölve, így mindenki akkor ment el, amikor éppen volt akkora szünet két órája közt (egy-egy tanóra 1 óra 20 percig tartott). Az órákon Steven és Virginie hihetetlen intenzitással, mozgással és lélekkel mutatnak be, tanítják a táncosokat. Steven énekel, táncol, nyerít, csajozik, bűvöl, igazi fekete afro-amerikai vérével nem vehetjük fel a versenyt, hatalmas hátsója csavarodik, riszál, mozgása mint a higany. Virginie csípője forog-teker, úgy mozog, mintha külön automatizmusa lenne, észveszejtő, amit ez a páros tud mutatni nekünk. Virginie közvetlenebb, odamegy a párokhoz, magyaráz, mutogat, helyesel vagy helytelenít, míg Steven távolról figyeli.

Aznap este került megrendezésre a III. Gengszter Party, mely a Debrecen hajón kerül megrendezésre. Nem voltunk sokan, s a is hajó hideg, lelketlen, a parketta lejt, a fellépő – egyébként kiváló, és nagyon ügyes zenészekből álló Jazz Steps képtelen a táncosok lába alá dolgozni, hiszen két szélsőértéken mozognak: vagy nagyon gyors, vagy a nagyon lassú a zene. Egyiket sem lehet hosszabb ideig táncolni, hiszen a számok nem ritkán 7-8 perc hosszúak, és unalmas mindig a lassú zenére andalogni. Volt egy-két fellépés is, amely a középszert ütötte meg, s a saját számukra elég sokat készült a Happy Hoppers, de a dőlt hajó és a nem elégséges világítás nem tett jót. Az étel-italkínálat szegényes volt és drága, egy deci bor potom többe került, mint egy előkelőbb étteremben, a virsli- és szendvicskínálat hasonló okok miatt a nyakukon maradt a T. hajósoknak.

Vasárnap - utolsó nap - tanáraink továbbra is rendületlenül tarják az órát azoknak, akik még bírják. Este borozásos városnézés, mely kellemes családias hangulatban telt. A főhelyen meghívott vendégtanáraink ültek, s ámultak Budapest nevezetességein. Stevenről még fotó is készült, ahogy a Hősök terén a Szent Istvánt ábrázoló szobor alatt mosolyog a kamerába. Mi még akkor nem tudtuk, amit ő már igen… A túrán folyóbort szolgált fel Bóbis Laci, valamit a paraszti gúnyába öltözött Kalapos Józsi és még egy idős’bb úr, hiszem a magyar és a bor elválaszthatatlan jó barát.

Az este a Fészek klubban végződött, ahol Wessely Ernő játszott nekünk swinges-boogies zenéket, s énekelt hozzá jó szívvel. Aztán Laci leintette, és mondott pár szót arról, hogy Frankie Manning nem egészen 24 órája a kórházban kómába került, és megkérte Ernő bácsit, a Wonderful World-öt Frankie tiszteletére, érette, mintegy himnuszt eljátszani neki legyen kedves. Ezt felállva hallgattuk végig, bár sajnos egyeseknek a név nem mondott semmit, azok, akik ismerték Frankie-t (nem feltétlen személyesen), tudták, ki ő, nem bírták ki könnyezés nélkül.

A buli folytatódott – ki tudja meddig – mert sokan eljöttünk Stevenékkel együtt, akitől e hír származott, s aki szinte apa-fiú kapcsolatban volt a swingtánc e nagyszerű idoljával, ki most 95 éves kora előtt pár hónappal a halálos ágyán fekszik.

S 2009. április 27-én érkezett az üzenet:

„It is with great regret that we inform you that legendary lindy hopper and inspiration to tens of thousands of dancers around the world Mr. Frankie Manning passed away peacefully early in the morning on April 27, 2009. He was a kind and generous soul who could light up a room with his smile. He will be greatly missed.”

REST IN PIECE MR. FRANKIE MANNING!

www.frankiemanning.com

9:31 | TÁNCOS | Bazsix