2005. december 16., péntek

Karácsony a swing jegyében

És eljöve az Úr 2005. esztendeje, melynek decemberének 16. napján jóemberek táncos mulatságot szerveztek vala.

De mi is történt aznap velem?

A Jókai klubban este volt egy Swingparti. Erről kívánok bővebben írni.

Este 8-kor találkoztunk páran a Moszkva téren, majd felkerestük a legközelebbi 21-es buszvégállomást, amelyről éppen indulni készült egy járat. Szerencsésen elkapva azt, feljutottunk a parti színhelyére. Eléggé fújt a szél, meg hideg is volt, így örültünk, hogy belélpve az épületbe éppúgy körülölelt minket a meleg, mint társaink baráti szeretete. Ezen szeretet rögtön megmutatkozott egy nekünk átnyújtott ajándék DVD-vel, ezt mi természetesen viszonoztunk 1000 Ft-tal, ami a belépő akart lenni. Miután kivetkőztük, leöltöztük magunkból a sarki kutatót, következhetett a parti-time. Aki hozott ajándékot, mert ez is kritérium volt, egy jegy ellenében beválthatta a zaciba. Erről később.

Érkeztünkkor elég kis létszámban volt jelent a partira gyülekvő nép, így a második napirendi pont került előtérbe: táncos témájú fotókból fénykép-kiállítást hirdetett a szervező csipet-csapat, ezeket kezdtük csodálni. Aki még fázott, a szerényen meghúzódó tea-sarokból hozhatott magának forró teát, amennyit akart - ez "járt" :)  Szerencsére azért mindenki mértéktartó volt, senkit nem láttam tea-részegen heverni, zavarosan tea-beszélni, vagy tágra zárt pupillákkal támolyogva keringeni a teaholizmustól (ez egy új szó, most találtam ki, ne is keresd a szótárban).

Nem mellékesen: lehetőségünk volt cipőket ámulni (és vásárolni, akinél volt megfelelő mennyiségű készpénz), tudniillik a Bleyer cég magyarországi kirendeltsége eljött, hogy megmutassa palettájának egy szűkebb keresztmetszetét, köszönet nekik.

Mindenki megtalálta a magának való mulatságot, mi éppen a teremből kihallatszódó zenét hallottuk meg. Sajnos még csak kevesen ropták odabent, lehet, hogy a többiek a csárdásra vártak? Nem tudni, de csak 2-3 pár táncolt, a többiek még nem fogtak hozzá. Kár, mert a zene nagyon vitte magával az embert táncolni. A terem egyébként a következőképpen nézett ki: körös körül székek, a színpadon egy fenyőfa villogott (jaj, hát nem a fa villogott, hanem a rajta lévő izzók!  - a szerk.), mellette egy kivetítő volt található, amelyen egy-egy zene videoklip formájában volt látható, persze nem a mostani divatos videóklipekre kell gondolni, archív felvételek voltak, igazi fekete zenészekkel, és fekete feelinggel. Sőt, egyszer még rajzfilm is ment, mégpedig a The Jungle Book-ból a "I Wan'na Be Like You (The Monkey Song)"

Aki tudja, hogy milyen egy fárasztó nap után beülni egy vendéglőbe, és meginni egy pohár bort, meg egy kávét, milyen jól kikapcsol, ha nyugodtan tudsz beszélgetni, az elképzelheti, milyen is volt, amikor a épület aljában lévő kisvendéglőben megcselekedtük mindezt két lánnyal egyetemben. :) Két pohár száraz, és egy félédes bort fogyasztottunk el, a félédeset persze én ittam. Iszogatás köben vettem csak észre, hogy a Kedves pohara üres, és az enyém is kezd ürülni, anélkül, hogy innék belőle. Ejnye, vajon miért!? :)

Miután így kiöltük magunkból a mindennapok stresszét, irány a táncparkett. Közeben folymatosan érkeztek a vendégek, volt, aki ajándékot osztogatott merő passzióból, volt, aki rácsapódott a cipőkínálatra, volt, aki azonnal nyomult a terembe, volt ki teázni ment, volt ki fotót nézegetett, azaz a társaság elfoglalta magát. A zenéről Sanyi gondoskodott, aki megintcsak kitett magáért, bár visszajelzések alapján sok volt a gyors szám. Megint mások szerint kevés volt lassú. Vagy ez ugyanaz? Hiába, nem könnyű mindenkinek a kedvére tenni. Közben az erre a célra rendszeresített dobozba gyűltek a közönségszavazatok, melyik táncos fotó kinek menniyre tetszett, annak a számát felírta egy cetlire, és a fentebb említett módszerrel szavazott. Hivatalos elbíráló egy amerikai fotóművész, név szerint Steven volt, aki szegény alig beszélt magyarul, így inkább angolul fejtette ki véleményét. A fotókat megpróbálom beszerezni, addig is türelem! :)

Mindeközben persze tánc ezerrel. Fogyott a tea is, üdítő is... egészen 10 óráig, amikor is mind a teaház, mind a ház vendéglője bezárt, és sajnos ott maradtunk folyadék-utánpótlás nélkül. Azt nem részletezem, hogy milyen bevétel lehetett volna egy hajnali 2-ig nyitvatartó vendéglőben, ha lemegy mondjuk 100-150 szomjas torok, és e miatt szerintem megére volna nyitva tartani. Bár lehet, hogy csak engedély híján volt a ház ezen egysége, ezt nem tudom megítélni, mindenesetre így egy kicsit csalódottak és szomjasak maradtunk. De sebaj! - kiáltott fel Marcell, és kihirdette, hogy aki hozott ajándékot, és erről az annak leadásakor kapott papíros tanúskodik, sorban állhat egy átvehető másik ajándékért, ami viszont őt illeti. Az ajándék átadásáról Móni (website) gondoskodott, aki angyali szerelésben parádézott egész este, jócskán feldobva a hangulatot (1, 2, 3). A fotók másik résztvevője Marcell, aki az egész estét megszervezte.

Miközben idáig jutottam, érkezett vissza Feri levele, melyben keresem az ominózus fotókat:

"SZiasztok!

A "szakmai" harmadik hely VNA-e lett egy Gengszter party-s, ha jol emlexem Virag Evirol keszult legyezos portreval.

A kozonsegdijas a "kinai Bleyer" cipot abrazolo VNA kep lett.
Mivel csak egy helyezest hirdettek ki a tobbi "nem hivatalos" eredmeny.
A "szakmai" elso kepem holtversenyben ott volt az elso keppel parban a  masodik legtobb szavazatot a http://tanckepek.fschnell.net/gengszter/Img2005-11-18%20220238.jpg kep kapta, de ennek mint mondtam nincs jelentosege, csak az erdekelt, hogy milyen "zsaneru" kepekre szavazott a tisztelt kozonseg.

Sajnos a ket VNA-s kep online fellelhetoseget nem ismerem :-(

Udv!
    SchF"

Szóval, hölgyeim és uraim, innentől kezdve meguntam a keresgélést, egy telefon, és VNA küldi a még hiányzó két képet. Itt egyébként ő látható, rémült arca mint egy döbbent mazsola. A kép a Gengszerpartin készült, és nagyítható. :)

Ezúton kérek elnézést a döbbentektől, a mazsoláktól, és VNA-tól. :)

Nos, ha megengeditek, folytatnám, ahol abbahagytam. Egy angyal társaságában mulattunk a swing-karácsonyon, közben ajándékot kaptunk egy nagy dobozból, ahol az ominózus angyal osztogatta szerteszéjjel ajándék-jegy ellenében. Illetve már nem is egy, hanem kettő, hiszen Dorka zöld tündérré vált, hogy eme tevékenységben segítse szintén mesebeli társnőjét.

Szerteszéjjel meglepetéstől kikerekedett, mosolygós arcok, büszkén mutogatják egymásnak a kapott ajándékot: mécses, zselégyertya, bonbon, kismaci, könyv, cd, dvd. Szépen ízlésesen becsomagolva várja a maradék ajándék-rengeteg, hogy végre gazdára leljen, s amikor egy-egy örömteli mosoly kíséretében átadásra kerül, saját maga recsegi a csomagolóanyag szakadásával együtt: lesssss meg! S a boldogság végre felszabadul a szívekből, hisz ajándékot kapni jó. És adni még jobb... izgatottan lesem, hogy az én ajándékom vajon kinél van? Ó, megvan. Örül-e neki, jól választottam-e, lesem messziről. S látom, nem szomorkodik, így én is boldogabb vagyok.

Az idő telik, lassan eljön az éjfél, fél egy... a táncosok pillednek, mi is. Feri volt olyan kedves, hogy felajánlotta segítségét hazajutásunkban, így vele együtt hagyjuk el a klubot. Kilépve az ajtón talán még erősebben kap belénk a hideg téli szél, s gondolkodunk csak el azon: milyen jó is volt a melegben, barátok közt. De minden véget ér egyszer, így ez az este is.

Köszönjük a szervezőknek, a háznak, a tündéreknek és angyaloknak, a táncosoknak, és mindenkinek, aki ott volt, hogy megint egy ilyen eseményen vagyunk túl.

Bazsix

Megjegyzés: a fotók (kivéve a nyertes fotókat, és a Gengszterparti) Schnellbach Ferenc oldaláról származnak.

Megjegyzés 2:

A fotóverseny képei:

I. Schnellbach Feri (web) fotója:

II. Kramarik Endre (web) fotója

III: VNA fotója

A közönségdíjas fotó:

Az ajándékok egy-egy vásárlási utalvány, amit a Bleyernél lehet levásárolni. Az angyalka révén még még kihúzásra kerül egy személy, név szerint Meizner Ádám Zsolt, aki kitöltötte az oldalukon lévő tesztet, a neve bekerült a kalapba, de sajnos ő nem jelent meg. :(


19:30 | Bazsix

bemutatkozás
ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!